Vége a gímszarvasok párzási időszakának, jönnek a dámok
2005. október 04.
A múlt hét átlagosnál melegebb időjárása miatt a szokottnál hamarabb ért véget a gímszarvasok párzási időszaka térségünkben. A napok óta tartó újabb lehűlés hatására viszont megkezdődött a dámszarvasok párzása.
Szóljon hozzá a cikkhez! (0 hozzászólás)
A Kárpátokban szeptember végén, október első napjaiban, nappal is bőgnek a bikák. Már a dám bikák barcognak, ettől hangosak most megyénk erdei. Jóval kevesebb dámszarvas él térségünk erdeiben, mint gím.
Fokozott figyelemmel közlekedjünk az utakon (főleg éjszaka), a nagy testű vadak könnyen az utakra tévedhetnek.
Dámszarvas
Hazánkban a visszatelepítéseknek köszönhetően található meg újból nagyon jól alkalmazkodott hazánk természeti adottságaihoz. Az európai dám ma Európa minden országában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon honos. A gímszarvashoz hasonlítható, de annál kisebb, zömökebb testfelépítésű. A dám színe rozsdavörös, a bikáké sötétebb, a teheneké világosabb, de találunk még fekete vagy ritkán fehér színváltozatot is. Nagy létszámú állományok élnek Gyulaj - Tamási környékén, a Felső-Tiszavidéken, Békés, Somogy és Pest megyében. Szétterjedõ, lapát alakú agancsa terpesztése eléri a 76 cm-t.
Gímszarvas
Szőre télen szürkésbarna, nyáron vörösbarna. A bika ágas-bogas agancsot visel. Testhosszúsága 165-250 cm, farka 12-14 cm, marmagassága 100-150 cm, súlya 200-350 kg. Az állatok nappal jó takarást biztosító helyen tanyáznak, este mozdulnak ki onnan legelésre. Többnyire csordákban élnek, a párosodási időszakot kivéve tehenekből vagy kizárólag bikákból állnak. A tehenek vemhessége 235-250 napig tart, egy; ritkábban két borjat ellenek. Növényevő, jól fejlett bendőjével a nyers rostokban gazdag anyagokat is képes megemészteni.
Az agancs fejlõdése
Néhány nappal azután, hogy a bika levetette agancsát, a rózsatõn máris növekedésnek indul új koronája: a fejlõdõ agancsot vérerekben gazdag bõr, úgynevezett háncs borítja, növekedése kb.100 napig tart. A legjobb éveiben és ereje teljében lévõ bika sokágú, erõs agancsot fejleszt. Az elsõ évben csak egy-egy szár fejlõdik (nyársak), a következõ évben azonban már a közbeesõ fokozatokat (villásak) átugorva, akár hatos agancs is fejlõdhet. Az öreg bikák fejdísze akár huszonnégyes, kivételesen még ennél is többágú lehet. A legfelsõk alkotják az ún. koronát. Az agancs röviddel a háncs levetése elõtt kelti a leghatásosabb benyomást.
A bikák nagyon érzékenyen reagálnak minden, a háncsot ért sérülésre, és ez alatt az idõ alatt nagyon óvják, például az ágaktól is. Ha az agancs kb. 5 hónap után végre teljesen kifejlõdött, az állat néhány hét alatt megtisztítja, azaz megszabadítja a háncstól.
Az agancs fejlõdéséhez sok mész szükséges, amit az állatnak viszonylag rövid idõ alatt elõ kell teremtenie. Ez részben úgy történik, hogy más csontjaiból "átcsoportosítja" a meszet. A kész agancs igazi csontképzõdmény, minden belsõ erezettség vagy csontvelõ nélkül. A hormonháztartásban beállott változás hatására februárban leválik az agancscsapról, a visszamaradó seb pedig gyorsan behámosodik, meggyógyul. Miután igen szoros összefüggés van a bika agancsfejlõdése és kondíciója között, ha az állat ereje csökken, vagy esetleg táplálkozása nem kielégítõ, az agancs visszafejlõdik. A vadászok úgy mondják, a bika visszarak, ami azt jelenti, hogy az állat túljutott élete delelõjén, és õ maga, valamint agancsa is leszálló ágba került.
