2005. augusztus 25-26-án forgatott az Eragon című produkció stábja a tatabányai Szelim barlangnál. Már a Budapest felől érkezőknek is feltűnhettek a táblákon elhelyezett kis „E” unit feliratú nyilacskák, amelyek az éjjel érkező szekértábort voltak hivatva rendeltetési helyére irányítani. Akik azonban ezt nem vették volna észre, azok a Turulhoz felautózva azonnal megvilágosodhattak: bójákkal és zöld biztonsági személyzettel lezárták a parkoló előtt az utat, és nem tűnt úgy, hogy bárkit is szívesen látnak. Mint később kiderült számunkra, ez nagyon komolyan így is volt: egy nagy kertévé stábját is úgy elhajtották, mint a pinty.

Azért mi megpróbáltuk, bekéretzkedtünk. Persze, nem azért engedtek be, mert szemérmetlenül nagy összeggel a magunk igaza mellé állítottuk a zöldruhást, hanem mert a filmesek maguk határoztak úgy, hogy a Turul emlékmű maradjon látogatható a forgatás ideje alatt is.

De a Turult már eleget láttuk, nekünk egy sztár kell, ha sárkánytojásokon kell is átgázolnunk érte. Nyomban szóba elegyedtünk a biztonságiak főnökével, akinek hathatós segítségével kisvártatva a gyártásvezető maga (himself, ahogy ők mondják) is előkerült. Kiderült: senkinek semmi, no fotó, no körbeséta, csak írásos engedéllyel, amit persze az illetékes „tanáccs” ilyen rövid idő alatt nyilván nem ad ki, és amúgy sem.

De akkor mi legyen? Az olvasó eddig kitartott, és most zárhatnánk sorainkat, nem kevés csalódást okozva? Hát nem!

A stáb augusztus 25-én éjjel érkezett (Pataki Attila sír a gyönyörtől), és 26-án hajnali egy táján fejezte be a forgatást, legalábbis a tervekben ez állt. A Turul emlékműnél kinyitott farú, minden jóval megtömött teherautók, valamint egy tábori konyha és sátor állott, lanyha filmes közösségi életnek adva méltó keretet. A parkolóban álló szekértábor adott átmeneti otthont a személyzetnek. Itt sminkelték és öltöztették többek között John Malkovichot is, akit aztán sötétített üvegű autó vitt a forgatás közvetlen helyszínére. A biztonsági őr, aki azért nem őrizné a Tesco parkolóját, bár szavai szerint baromi unalmas munka az övé, azért elmondja, hogy alkalomadtán szemkontaktusba szokott keveredni mindenféle hírességekkel, mert, ugye, rendnek kell lenni, és nehogy már más menjen forgatni álruhában (ezt már csak a mi fantáziánk teszi hozzá). A gyártásvezető közben jelzi a zord őrök főnökének, hogy ha még egy civilt meglát grasszálni a lakókocsik között, hát akkor… A fent nevezett tulajdonságú őrök nem kevésbé hasonló tulajdonságú főnöke erre jelzi, hogy ő sem oldotta még meg a bilokáció problémáját, így kénytelen továbbra is egyszerre csak egy helyen jelen lenni, míg turistából ezer van, és az érintett tárgyban így ők állnak nyerésre. Sajnos, a gyártásvezető többszöri unszolásunkra sem kíván minket körbevezetni a tiltott területen, így kezdjük a közeli asztalkára kipakolni saját dzsungelsmink-készletünket, hogy a Predatorban látott módszerrel kerüljünk közelebb ahhoz a helyszínhez, amely eddig nemigen szerepelt álmainkban. Viszonylag előrehaladottabb korunk ellenére is vonz minket a hírességek keltette varázs, bár tudjuk, hogy ők is rendelkeznek mélyen gyarló emberi tulajdonságokkal, amitől egy mégoly megszállott fruska is abbahagyja a levitációt. Mindegy, mi is e világ gyermekei vagyunk, tatabányai állandó lakhellyel súlyosbítva, ezt mentségünkre mondom.
A barlangban, amikor még - szintén fényképezőgép nélkül - le szabadott menni, egy randa kék trónszerűség állott, miközben alpinistának öltözött felebarátaink a zöld növényzetet irtották a természetvédelmi terület felső szájadéka táján. Egy sárkánytojáskék színű daruskocsi is rontotta a látványt, bár nem valószínű, hogy epizódszerepnél több jutott volna számára. Lefényképeztük természetesen a mozgó klotyót is, amit akár a címben nevezett színész is használhatott volna, de szinte biztosan nem.

Érdekes azonban a helyiek reakciója. Szerettünk volna a barlang bedeszkázott, városra néző nyílásáról pár felvételt készíteni, amiért is leereszkedtünk egészen az 1-es útig, és felzoomoltunk ezerrel klassz kis fénygépünkkel. Meglátta ezt egy telektulajdonos, és megkérdezte jó helyi tájnyelvtannal: „ a mozi végett?” „Igen” – válaszoltuk, „avégett”, felvéve a már amúgy is elkóricált nyelvhelyesség imént leejtett fonalának végét, minden mindegy alapon, miközben gondolatban sms-t (rövid szöveges üzenetet, ahogy a kormányszóvivő mondta akkoriban, amikor még kvalitásaihoz jobban illő tevékenységet végzett egy bulvármagazinban működve) fogalmaztunk Grétsy Lászlónak. A telektulajdonos kedvesen beinvitált az általa birtokolt magánterületre, és igyekezett annak legelőnyösebb részeit rendelkezésünkre bocsátani, hogy minél előnyösebb felvételeket készíthessünk. „Vegye le még a Turult is, az sincs ám minden városban!” – hangzott el még a biztatás, mire mi, nem kívánván magunkat visszaereszteni a tatabányai bennszülöttség flaszterére, ha már egyszer a filmszakma képviselői közé utalt minket a népi képzelőerő, ádáz kattintgatásba kezdtünk, megörökítendő windózunk lomtára számára az inkriminált szárnyast. Egyszóval, hogy utoljára idézzük alkalmi vendéglátónkat: „mindent a filmért”. Reméljük, jó lesz, ennyi felhajtás után.