Hírek Kultúra Apróhirdetés Cégkereső Kalendárium Közhasznú Fórum

Nosztalgiából a Turulig és a múzeumig, Ikarus 55-tel

Tatabányainfo.hu

2005. július 31.

Szerkesztőségünk két tagjában vegytiszta és kellemes nosztalgiát keltett vasárnap reggel 10-kor felszállni a Vértes Volán új viszonylatára, amely az újvárosi buszvégtől a Turul emlékműig, onnan a Tatabányai Múzeumig, majd vissza a végállomásig közlekedett.

Pihenő a Turulnál

Tekintse meg képeinket!

Az összesen két és fél órás utat először a Turulnál beiktatott félórás pihenő és nézelődés tette színesebbé. Vasas Mihály kulturális tanácsnok ügyelt a részletekre: büfé várta a hegymeneti kánikulában elcsigázott utasokat. Sajna erről nem szerezhetett tudomást senki, talán ennek volt köszönhető, hogy többen félnapi élelemmel és itallal készültek. A büfé egyébként igen barátságos árakkal várta a teljesen megtelt busz utasait: 230 Ft-ért egy korsó sör (állandó viszonyítási alapunk) nem mondható sok(k)nak.

Az elcsípett mondatokból kiderült számunkra, hogy a járat üzemeltetése korántsem rentábilis, és "nincs rá keret", amint elhangzott. De úgy érezzük, ezt a fricskát nyugodtan elhelyezhetjük a haszonelvű megfontolások orra hegyén, az élmény megér egy kis veszteséget is, különösen, hogy végülis a mi pénzünkből (is) valósult meg.

Egy kis teknológia a múltból

Tekintse meg képeinket!

A rövid pihenő alatt még megtudtuk a készséges sofőrtől, hogy a jármű milyen technikai paraméterekkel rendelkezik, és hogy darabjainak döntő része eredeti. Sőt, láttuk a motorházat belülről is. A hegymenetben ugyanis kissé felforrt a hűtővize, járatni kellett a motort, és eközben kinyílt a legendás far is, látni engedve a 140 LE-s szívómotort, amely a 12 tonnás szerkezetet mozgatja. Mondanunk sem kell, hogy semmilyen mai normát nem teljesít, de nem is várjuk ezt egy ma nyolcadmagával létező matuzsálemtől.

Tovább a múzeum felé

A sörözés-jégkrémezés után visszaszálltunk izzadni. Nem szemrehányás, meleg volt, és kész. A nyugdíjasokkal azonban nem lehetett bírni: mintha eddig elfojtott gondolataikat és tetteiket egyetlen délutánon szerették volna kiélni, ketten is fagylalttal a kezükben szálltak fel... A lefelé vezető út könnyebben ment, és hipp-hopp, a skanzennél találtuk magunkat, ahol a lelkes, bár némileg megcsappant csoportot gondos munkatársak kalauzoltak el minden megnézhető helyre. A tervezett menetrend szerint erre 40 perc lett volna, de kicsit tovább tartott mindent bejárni.

Hazaút

Bár bizonyára már többen látták közlekedni az Ikarus 55-öst, a Gál lakótelep mellett elhaladva mindenhol jól megbámulták. Az 1-es busz útvonalán haladva pedig Bánhida is kapott az élvezetből, míg végül megint a buszpályaudvar fényei kápráztatták el a szent maradékot. Az utasok között a már említett renitens nyugdíjasokon kívül fiatal pár, család gyermekcsékkel és nosztalgiázó pártszimpatizánsok is megtalálhatók voltak. Kérdésünkre többen úgy nyilatkoztak, hogy olvastak a nosztalgiajáratról. Csak remélni merjük, hogy nálunk.

A fél egy körüli érkezés után nem sokkal aztán a busz újabb körre indult. Remélhetőleg folyamatosan teli utasokkal így is tesz egészen a Bányásznapig, minden vasárnap 10, 13 és 16 órakor az újvárosi végállomástól.

Aki teheti, vagy unatkozik, vagy épp külföldi vendége van, netán a gyerekeket kell tartósan lekötnie valami érdekes, de nem túl drága módon, annak bízvást ajánljuk, próbálja ki.