A Cseri bezárása valahogy már olyan távoli, hogy szinte nem is érdemes előszedni a témát, mi és hogyan vezetett a végleges kapuzáráshoz. Aztán volt némi siránkozás, hogy hagyjuk lepusztulni, pedig milyen szép, sőt, derék városvédők körbe is fotózták, igyekezvén felhívni a figyelmet a város mulasztására lakóival szemben. Igen, tudjuk, a strand nem jár alanyi jogon egy nagyváros lakóinak, de a Cseri 1920 óta itt volt, öregebb a városnál is.
Aztán jöttek a felújítás eleve sikertelenre tervezett kísérletei: a Lévai Ferenc által jegyzett gyermekmedence nélküli tervek (meg is lepődhetett most, hogy van bokáig érő vizű medence – ki tudja, mire lehet jó?) és a többi szerencsétlenkedés. Persze az is igaz, hogy hatalmas pénzbe kerül az ilyesmi, ehhez pedig tényleg közös elkötelezettség kell a pártdelegált képviselők részéről. Úgy látszik, az összefogáshoz három évre van szükség ilyen esetekben, addigra kezd mindenkinek kínossá válni a dolog.
Mindegy, amikor kb. másfél éve, 2007 karácsonya előtt aláírták a strandberuházásról szóló konzorciumi szerződést, már kezdtünk örülni, de ahogy a jenkik mondják, hosszú az út a pohártól az ajkadig. A 2008 áprilisában elindult munkálatok, majd a hivatalos, májusi alapkőletétel már kezdett megnyugtatni minket is, elvégre annyi zsák cementet odahordtak, hogy abból már akár lehet is valami. A beruházó is fogadkozott erősen, de ki ne fogadkozna egy négymilliárdos projekt kapcsán, ugye. Telik majd új Lexusra, a politikusok majd fényképezkednek, a pógár meg örvendezik.
Nem kevéssé örültünk tehát, amikor megjött végre a meghívó a strandavatóra (megjelenés sportosan elegáns öltözetben). Igaz, igen gyorsan csúsztattak rajta pár napot, az indoklás szerint a fű még nem volt elég szép. Rendben, nőjön az a fű, megvárjuk.
A 22-ei avatóünnepség strandidőben zajlott: a kevésbé sportosan elegáns (értsd: sötét öltöny) résztvevők árnyéktól árnyékig közlekedtek, kimért, spórolós mozdulatokkal. Az élőzene jólesett, igaz, lényegében unaloműzőként funkcionált, emlékeztetve mind elkéső politikusainkat, mind az ünnepi tortát szállító céget a királyok erényére. Ezért sem leszünk újra királyság, többek között.
Bencsik János beszéde nyitotta a sort és csukta le a szemeimet, relaxált állapotomban nagyjából annyit memorizáltam, hogy örülünk az új strandnak és nagyon köszi mindenkinek. A hitelező Merkantil Car vezetője arról beszélt, hogy a gazdasági válság (amelyben a bankok azért valahogy továbbra is vastagon nyereségesek maradtak, tudj'Isten, hogyan) némileg megnehezítette a finanszírozást, de végül éjszakába nyúló megbeszélések és tárgyalások nyomán siker koronázta a fáradozásokat. Ja, gondoltam, ekkora hitel talán megér pár átvirrasztott éjszakát a prémiumért, de hagyjuk, még ünneprontónak tartanának.
A strandot üzemeltető kft. első embere vitte a pálmát szónoklattan tárgyból. Beszédének mélypontja a láthatóan nehéz és mély belső konfliktusok során rehabilitált és végül kimondásra alkalmasnak ítélt „szoptatószoba” kifejezés elrebegése volt. A lényeg: a családi strand- és élményfürdő vezetője arra volt büszke, hogy a tervezőnek eszébe jutott, hogy kéne egy baba-mama-szoba is, a legeslegkisebbek és anyukáik kedvéért. Ja, a tervező biztos járt már valamelyik IKEÁ-ban, ott a középkor óta létezik ilyesmi.
Mindegy, a többit csak röviden: Zséda félórás műsora után körbejártuk a főépületet és kajáltunk. De térjünk a lényegre.
Kedves Tatabányaiak, baromi szép és jó lett a strandunk. Igaz, finom gyógyvíz helyett csak melegített csapvízzel szuperál, de minden másban teljesen profi, le a kalappal. Megmaradt egy régi épület, ősfák, sok a zöld, rengeteg medence minden korosztály és igény kielégítésére. Profi a gyerekeknek épített belső és külső játszótér, a szauna és a masszázsterem egyaránt. A jegyárak megfelelőnek mondhatók, igaz, a családi fullextrás fürdőzés keveseknél lesz rendes hétvégi rutin. A külső, négy csúszda is remek, a fürdőben is használhatunk két kisebbet, lift helyett. A fürdőépületben a szauna mellett étterem, bár és hét medence várja a vendégeket.

Nézegessen strand- és élményfürdőt!
A strand hátsó fertályában sportpályát láttunk, és aki csak úszni akar, a megújult Buborék akár a versenysportolóknak is megfelelő színvonalú lett.
Ja, azért jöjjön a konklúzió is. Az egész bő négymilliárdba kerül a városnak, vagyis nekünk, húsz évig fizetendő lízingkonstrukcióban. A Cseri Kft. mint üzemeltető üzleti alapon működteti a fürdőt, ami becslések szerint évi kb. 400.000 vendég esetén lesz rentábilis. Veszteségesség esetén a város fizeti a különbözetet, ezt hallottuk legalábbis a fürdő igazgatójától.
Magyarul, ez az egész messze nem afféle gazdasági racionalitáson alapuló beruházás volt, hanem politikai döntés. Ez persze önmagában nem baj, bizonyos dolgokra csak ilyen megoldás létezik. De fontos az is, mennyi idő kell a döntés meghozatalára, amit persze befolyásol a döntéshozók pártállása, aminek viszont nem kéne befolyásolnia a józan eszüket is. Vagyis a végkövetkeztetés: akár évek óta lehetne strandunk (és itt a strand már idézőjelesen értendő), ha a megfelelő embereket választanánk meg a fontos döntéshozói pozíciókra. Ezért tessenek elmenni mindig szavazni, de könyörgöm, ne rutinból ikszelgessenek, hanem használják az eszüket, legalább e ritka alkalmakkor. De ha ez nehéz, akkor senki ne nyafogjon, hogy a politikusok ilyenek. Amilyeneket választunk, olyanok. Ennyit mára a strandról.