Emlékeztetett arra, hogy a honatyák korábban sem vették figyelembe a város közgyűlésének ezzel ellentétes határozatát, mely a helyi szocialista képviselők támogatását is bírva, egyhangú döntéssel született. A város vezetője pozitívumnak nevezete, hogy a megyeszékhely szocialista önkormányzati frakcióvezetője, Lukács Zoltán országgyűlési képviselő is nemmel szavazott a javaslatra.
Bencsik János felhívta a figyelmet: a mostani információk szerint a Magyar Villamos Művek Kapolyi Lászlóval, a parlament szocialista padsorában ülő vállalkozó érdekkörébe tartozó System Consultinggal kezd eladási tárgyalásokat a Vértesi Erőműről, amelyhez a Bánhidai Erőmű is tartozik. Az értékesítendő társaság jegyzett tőkéje megközelítőleg 18,2 milliárd forint. A parlamenti módosító javaslat és a tervezett privatizáció között talán még bizonyos párhuzamot is felfedezhetünk - jelentette ki Bencsik János.
A továbbiakban elmondta: meglepetéssel értesült egy másik ügyről, amely szintén a Bánhidai Erőműhöz kapcsolódhat. Egy kanadai környezetvédelmi tevékenységet folytató cég jelentkezett Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Zrt.-nél, hogy Tatabányán egy hulladékot hasznosító és feldolgozó, hőenergiát termelő erőművet szeretne létesíteni. Bencsik János meglepetéssel értesült arról, hogy a Lévai Ferenc szocialista alpolgármester és Molnár Gábor önkormányzati képviselő, valamint Nagy Ákos szocialista külsős bizottsági tag hivatalos felhatalmazás nélkül, titokban már tárgyaltak a tengerentúli vállalat szakembereivel a projektről. Ez különösen megdöbbentő, mert nyilvánvaló, hogy egy szemétégetőmű esetleges megépítése a város közösségére tartozik, így a legteljesebb nyilvánosság előtt kell lefolytatni az ezzel kapcsolatos vitát - hangsúlyozta a polgármester.
A történet érdekes, jogi értelemben pillanatnyilag homályos része az is, hogy a Schvarcz-Keleti-féle elutasított módosító indítvány csupán azt célozza szigorúan véve, hogy a Bánhidai Erőmű, amely tudomásunk szerint 2009 végéig engedéllyel rendelkezik, ne kerüljön ki a törvényi felsorolásból. Az elutasítással most az történt, hogy a törvény nem tartalmazza a Bánhidai Erőművet, míg annak érvényes engedélye van (ugyanis a leállással jogilag csupán szünetelteti a tevékenységét).
Arra a kérdésünkre, hogy a városnak milyen kára származna pl. egy gázüzemű, 230-250 MW-os erőmű telepítéséből, csupán azt a választ kaptuk, hogy ilyet nem akarnak építeni, csak hulladékégetőt.
Bencsik János arra a kérdésünkre, hogy az idei gázáremelések hogyan fogják érinteni a lakókat, azt válaszolta, hogy az egykor Lévai Ferenc által, az ő távollétében megváltoztatott szerződés nyomán áll fenn a mai helyzet, hogy a városnak nincs beleszólása a távhődíjak alakulásába. A polgármester ezért azóta egy távhőemelési határozatot sem szavazott meg - mint köztudott, a Komtávhő díjairól lényegében a közgyűlés dönt.
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt bő félévben hangoztatott szándékból, hogy a város szerezzen legalább többségi tulajdont a Tatabánya Erőmű Kft-ben, Bencsik egy szóval válaszolt: porhintés. A város nem hitelképes - épp az új strand és a megújuló Népház vonja el a forrásokat, igaz, mindenki elégedettségére -, így az erőművet megvenni nem képes.
Marad tehát a baljós várakozás az őszi fűtési idény indulásáig, hiszen a gázárak emelkedése előbb-utóbb a lakossági számlákon is meglátszik majd, ráadásul az erőmű - Bencsik egy 2007 december eleji parlamenti interpellációja szerint - 288 millió forint azonnali megfizetését és legalább egy hónap előre fizetést követelt a Komtávhőtől, magyarán az önkormányzati többségű cégnek minimum ekkora (volt) a tartozása.
Eközben a helyzet lényegében nem változik: a Tatabánya Erőmű Kft. a maga üzleti érdekei szerint (mondhatjuk: racionálisan) érvényesíti a gázárak emelkedését a Komtávhő felé számlázott hődíjban. A Komtávhő által a lakosságnak számlázott díj mértékéről a város képviselői döntenek (nyilván nem szakmai alapon, lásd Bencsik fentebb idézett kijelentését a nemmel szavazásáról), a lakók és az intézmények pedig, választásuk nem lévén, fizetik a magasabb számlákat, amíg tudják. Felesleges, sőt a jószándékon túl inkább tragikomikus mellékszál, hogy a polgármester szerint hitelképtelen város egyes képviselői épp azon igyekeznek, hogy az erőmű mégiscsak városi tulajdonba kerülhessen. Méghogy a szocialisták nem hisznek a csodákban, tehetnénk hozzá...
Egyes, nevük elhallgatását kérő szakértők szerint a távhődíjak csökkentését azon az úton is biztosítani lehetne, hogy a Komtávhő kezelésében lévő csőhálózaton a hőveszteség csökkentését célzó munkálatokat végeznek.
A szakmailag elfogadott hőveszteség 10% körül van, mi már hallottunk korábbi, elismert, 18%-os primér hálózati veszteségről (ez az erőmű és a hőközpontok közötti szakasz csupán), de az még válaszra vár, hogy jelenleg hogy áll ezzel a cég. Ennél durvább adatokat is hallottunk, igaz, csak becslésként, ami azt jelentené, hogy a számláink jelentős részéből a hőveszteséget fizetjük meg.
Szintén szakértői becslések szerint, ha a fenti hőveszteség valóban olyan magas, akkor ennek az elfogadható határértékre szorításával nagyjából ugyanakkora haszon származna, mint az erőmű éves nyeresége. Ezek persze becslések, nem kezelhetők tényként.
Nagy kérdés, és ezzel szeretnénk foglalkozni főként a továbbiakban, hogy a Komtávhő gazdálkodásában a tényleges hálózati veszteség hogyan jelenik meg és milyen mértékű. Ez elvileg kiszámítható a vásárolt és az értékesített hőmennyiség különbségéből. Ha ugyanis ez az érték túlzottan meghaladná az elfogadott szintet, úgy az egész távhődíj-kérdés más megvilágításba kerülne, hiszen fokozottan felvetné annak a kérdését, hogy a városi többségi tulajdonú cég miért nem képes a maga háza táján rendet tartani, és ezt miért a lakóknak kell megfizetni. Természetesen a legjobbakban reménykedünk.
Így lehet tehát eljutni Schvarcz Tibortól a Komtávhőig. A lepke mindenesetre meglebbentette a szárnyát...