A Liberális Klub szokásos helyszínén, a MÜTF földszinti nagyelőadójában egy erős liberális klubnyi közönség jött össze meghallgatni Tarlós Istvánt, a Fidesz 2008-as, Szociális népszavazás nevű-című kampányának vezetőjét.

Amint azt már mindenki tudja, március 9-én három kérdésről fogunk szavazni, amelyek célja a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése. Mivel a népszavazási kezdeményezés erős sajtójelenlétet élvez kezdettől fogva, most inkább eltekintenék ennek ismertetésétől, és maradnék a tegnap esténél és Tarlós Istvánnál.

Forrás: délmagyar.hu - Németh György - Klikk!

Előrebocsátom, hogy kifejezetten felemás érzéseim vannak a népszavazással kapcsolatban. Egyrészt, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat simán eltörölném, mert egyrészt nyilvánvaló hazugságok kötődnek hozzájuk - Gyurcsány azt állította, hogy ilyet nem fognak bevezetni -, másrészt a kormánypárti kampány egyik eleme, hogy az egészségügy amúgy ingyenes, és e két díj révén mi fogyasztóvá válunk, tehát van jogalapunk reklamálni, hiszen fizettünk a szolgáltatásért. Ez, ugye, baromság, mind a munkavállaló, mind a munkáltató súlyos összegeket fizet TB-járulék címén, tehát ingyenességről eleve szó nincs. Tehát e két hazugság önmagában megérdemel egy-egy orrbavágást, amit a népszavazáson keresztül, remélhetőleg, meg is fog kapni.

A tandíjjal számomra más a helyzet. Egyrészt a tandíj nem eleve ördögtől való dolog, boldogult ifjúkoromban én is fizettem egy darabig a Bokros Lajos által bevezetett havi kétezret, és később havi hatvanezret is, bár az kicsit más volt. Akkor is tiltakozott a szervezett diákság, hiszen ki szeretne fizetni, ha lehet azt is, hogy semmit. De a havi kétezer akkoriban sem vágott földhöz senkit, volt lehetőség a diákmunkára - ma is van -, és kifizettük. A népszavazással eltörölt tandíj viszont a jövőre nézve is hatályos: meddig nem lehet eztán tandíjat bevezetni? És ugyan miért ne lehetne a tandíj pl. havi 5000 Ft? Úgyhogy tandíjkérdésben meglehetősen populistának tartom a népszavazási kezdeményezést, mivel a zsigeri „nemfizetést” felkínálni elég olcsó húzás. Még akkor is, ha erkölcsileg érthetőnek tartom.

Tarlós István a MÜTF-ön - klikk!

De vissza a MÜTF-re. Bencsik János házigazdaként köszöntötte a vendégeket: Bús Balázs óbudai polgármestert, Kontur „Pali bátyám” Pált, a Fidesz munkástagozatának vezetőjét és Tarlós Istvánt. A számomra ilyen eseményeken a „futottak még” kategóriába tartozó helyi nevezetességek (Schmidt Csaba alpolgármester és dr. Hidas János megyei közgyűlési alelnök, mindketten nyilván remek emberek) érdekes módon ugyanakkora tapsot kaptak, mint társaik. Nem sajnálom tőlük, sőt, de elfogott a rossz érzés, hogy ha megint Fidesz-kormányunk lesz, a jelenlévő kemény mag felállva, ütemesen is fog még nekik tapsolni, attól pedig az ég óvjon meg minket. Úgyhogy csendben fogtam a fejem, és lélekben még pártonkívülibb maradtam, mint eddig.

Mivel nem számítottam semmi újdonságra, leírom azt az egyet, amit még nem hallottam ebben a formában: Tarlós szerint az Európa más országaiban létező tandíjrendszerek mellé egyrészt ösztöndíjrendszerek társulnak, másrészt egyhavi minimálbérből arrafelé 1-5 évnyi tandíj is kifizethető, míg nálunk jelenleg ez alig fél év. Ez tehát a baj, az érvrendszer egyéb elemei közismertek, nem ismétlem meg.

És a tartalom egymondatos összefoglalása után rátérek arra, amiért írni kezdtem ezt az egészet. Rájöttem, miért utálom szívből és igazán a politikát, és benne néhány politikust kifejezetten is. Hát azért, mert a politika az ellentétek keltésén, szításán és a gyűlölködésen alapul, legalábbis nálunk. Egy percig nem vitatom, hogy Tarlós István minden mondata igaz volt, vagyis nem állított valótlant, és legfeljebb az élő beszéd szintjén elfogadható mértékben csúsztatott csak itt-ott. Azt viszont kétségbeejtőnek tartom, hogy beszédének első fél órájában lényegében nem tett mást, mint az SZDSZ vezető politikusait, Kókát, Horn Gábort és Horváth Ágnest pocskondiázta. Megértem, igen, rászolgáltak. De a szpíker szavaival ellentétben, aki az igazság objektív tálalását ígérte az elején, rossz politikai kabarét kaptunk, amelynek pillére az volt, hogy a jelen lévők tökéletesen egyetértenek abban, hogy a kormány húzzon el. És nekik aztán minden beadható, mindenen nevetnek, mindent megtapsolnak, ami ezzel kapcsolatos. Azt vártam, hogy Tarlós elmenjen a legegyszerűbb tartalmak felé, mint pl. „Kóka hülye” (nagy taps) vagy „Horn Gábor tökkelütött” (taps és hujjogás), de szerencsére ez nem következett be, bár a hangulat megengedte volna.

Pedig lehetett volna értelmes dolgokról is beszélni: megkérdezném, hogy a jelen népszavazás hogyan fogja megoldani a szociális válságot, ha közben nem nő a gazdaság, a bérek, és persze az élelmiszerárak sem csökkennek majd ettől. Vagy ez az ígérvény lejár március 9-én este hétkor?

Kíváncsi lennék arra is, hogyan értékeli a Fidesz saját 2006-os javaslatát a TB-járulékok 10%-os csökkentéséről, amely egyrészt kb. 650 milliárd forintos költségvetési lyukat hagyott volna maga után, másrészt egyszerűen nem bizonyított a munkahelyteremtő hatása.

És persze az is érdekelne, hogy a nagy erkölcsi „odacsapás”, miszerint a népszavazás arról szól, hogy az embereket nem lehet semmibe venni, nem lehet az emberek akaratával szemben kormányozni, hogyan válik afféle teszkógazdaságos jelmondattá, hogy aszongya: „Három igennel sokat spórolhat!”

Ja, meg akkor is, ha csak leértékelt árukat veszek. Egy közülük a népszavazás, és nem, nem hiszek „a népben”, mert elitista vagyok, és azért sírok, mert a mi elitünk szemétre való. Jószerével egytől egyig. A kérdés csak az, hogy a francba vagy a fenébe küldjük őket. Szavazzunk?