KÖLTÉSZET NAPJA 2.
„Te Lacika”, szólítottad meg a közúti árufuvarozót a vonal másik végén. „Tudod én vagyok a H. barátja, egy évfolyamba jártunk általánosban, tudod, egyszer hoztál nekünk homokot, ott lakunk a kisállomásnál, nekem volt az a vörös kutyám, igen, a szetter, nem most vizsla van, tudod, a múltkor adtál névjegyet is, onnan tudom a számod…” – fújsz egyet, mire hallani lehet a kattanást. „Ja, te vagy a Költő, nem? Mér’ nem ezzel kezdted!” „Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen is azonosíthatom magam.”