Kívül jeges szél tombol, a hó nem akar olvadni, a fák, növények jégpáncélba zárva. Látszólag reménytelen helyzetben tehát, a haiku a megfelelő műfaj. Rövid, tömör. Három sor, 17 szótag, 5-7-5-ös elosztásban. A japán Basho mester szerint legalábbis. Nem is beszélve a tartalmi megkötésekről.

A modern, nyugati ember viszont kevésbé bírja a kötöttséget. A japán haikunak viszont nagyon jót tesz a megújulás. Kicsit belemerevedett már évszázadok alatt a szigorú szabályokba. A nyugati költőket viszont a haiku tömör kifejezési lehetőség fogta, újította meg. Szerencsés találkozás lett belőle.

Megjelent egy kötetnyi válogatás a nyugati, bátor kísérletezők tollából. Rilkétől Kerouacig számos ismert és kevésbé ismert névvel. (A termékeny kapcsolat titka talán a rövidségben és a magvasságban keresendő, hisz a mai kor emberének már nincs ideje hosszú eposzokra. És a haiku nyitott műfaj, nincs túlmagyarázva, ad lehetőséget az olvasónak, hogy ő is belépjen a vers terébe.)

Egyébiránt az eredeti haiku-antológiákat évszakok szerint szerkesztették. Ezek a versek évszaktól függetlenül is olvashatóak. Hisz jólesik ebben a zord, tavaszi időben virágzó fákról és túlérett gyümölcsök hullásáról olvasgatni.
A nyugati, modern haiku autentikus, bármikor olvasható. Sok szerencsét hozzá!

Yashi Bikhusi válogatása Terebess Gábor fordításában:

Fekete ég,
Vörös orr
És hó.              (René Maublanc)

az új jég
pont illik
a régi tóba       (Jane Reichhold)

Saját nyomomra
találtam
a hóban.       (Garry Gay)

Olvad a hó –
a macska lábnyomai
egyre nagyobbak.       (Ion Codrescu)

Lány a plakáton
Majdnem
Balesetet okozott.       (Yves Gerbal)

kőangyal
szárnya végén
madárszar       (Geert Verbeke)

Vénülő kezem
tovább rója a verset –
a felejtésnek.       (Jorge Luis Borges)

Tavaszi égbolt
Olyan tiszta, szinte
Ellátsz holnapig.       (Richard Wright)

(Orpheusz Kiadó, Bp. 2005)