Előrebocsátom, eszemben sincs politikai szakcikket írni. Pusztán néhány benyomást, elhangzott mondatot szeretnék felidézni, hogy azok is képet alkothassanak az eseményekről, akik történetesen nem voltak ott.
Feltűnő volt a nyugdíjasok vagy közel nyugdíjasok igen magas aránya. A magamfajta fiatalabbak (értsd: harmincasok) elvétve fordultak csak elő. Mindenhonnan kedélyes beszélgetés, köszönések hallatszottak, mintha tényleg egy negyvenéves osztálytalálkozón lennék. A szervezők fel-alá járőröztek, az idősebbeknek igyekeztek ülőhelyet keríteni, mások székeket hoztak. A szokásosnak mondható várakozást csak egy nagyon érdekes momentum zavarta meg. Egy fiatalemberhez odalépett az egyik szervező hölgy, és azt mondta neki, hogy bár tudja, ez nyilvános rendezvény, de nem szeretnék, ha a Tatabánya újság írna róla.
![]() |
Hozzávetőleg ezen a ponton járt le az eseményre szánt időm, de elégedetten távoztam: Schvarcz Tibor beleegyezett az online interjúba, láttunk egy újabb minisztert, és annyi biztos szavazót, amennyivel már kihúzom a választásokig.
Hazafelé, az amúgy biztosra vehető helyi szocialista győzelmen morfondírozva az jutott eszembe, hogy az MSZP bázisa, az idősek ennek a városnak az építői voltak egykor. Talán sokuknak ez jelenti a világot és az előző rendszer „a” rendszert. Ha ez csak kis részben is igaz, akkor esélytelen itt minden „jöttment” pártocska, amely annak idején nem vette (nem is vehette) ki a részét a történelem alakításában. És mi sem természetesebb konklúzió, hogy a jövő a múlt kezében van.